"A legszebb hangzások a csend közelében vannak..."

Manapság alig hihető, mégis sokan tudják, érzik, élnek is a felismerés poétikai ígéreteivel. Egy amerikai jazz-muzsikus mondta. És ahogy a zenélésnek ez a helyzetet, eszközt, habitust kitöltő és kifejező formája, az improvizációval teli jazzmuzsikálás ellenpontja lehet a programozottan kötött, formállogikai kalkulusokkal leírható és gépi hangkeltésnek, úgy hat Gyécsek József minden munkája a célratörő és már-már kakofóniába torkolló vizuális környezetben. A némaság és hangzavar között szerencsésen megőrzött képességeivel, szemének elfogulatlanságával tekint az elébe kerülő állapotokra.

Művészi gesztusai az eszmélés utáni első mozdulatok felelősségét őrzik és ahogy egy sakkjátszma megnyitó lépései a küzdelem teljes kimenetelére nézve jelentősek lehetnek, úgy határoznak meg az első gesztusok minden további festői lépést Gyécsek József munkáiban.

Vizuális csend: kialakulatlan, megformálatlan, aránytalan és hatástalan kiterjedés, jelek és jelentések teljes hiánya. Vagy a teljes tel1tettség, ahonnan már nem lehetséges kicsordulni sem. Ennek a "csendnek" a közelében lenni a művek tanúsága szerint nem kevesebb, mint megfigyelni és közvetíteni az érzékenység, majd reakciókészség embrionális formátumát. Ennek az eredménye lehet az első arány, az első differenciált szín és a legegyszerűbb képi szerkezet. Melyekről persze nem mondhatjuk, hogy nincsenek tudományos absztrakcióként leírva, alkotáslélektani folyamatábrákba sűríve.

Gyécsek József azonban nem az ész kalandjának, hanem az érzékek és az érzelmek személyes formáinak, alakulási folyamatának a nyomába szegődik, művei jórészt az önvizsgálat és önmegismerés-értelemszerűen halk-jegyzőkönyvei. Amit ezek a "feljegyzések" tartalmaznak, éppúgy szólnak az esztétikai szervezettségű üzenetek telítetlenségéről, mint a jelek minimumáról. Az ürességről, vagy ahogy ő mondja egy kép címében, a Semmi, semmi-ről és arról a csodával határos lehetőségről, hogy a kiindulás és a megérkezés kiterjedése azonos lehet. Tömör és laza, tisztán ragyogó és revesen korrodált, textil, sár és festménypigment textúrájú. Vegetatív öntudatlan és önmagára reflektálóan igényes, tele a műforma történetéből vett idézetekkel, melyek elvegyülve az archetipikus jelekkel, sajátságos kommentárként is hatnak. Költői, melankólikus meséknek. Festői megállapításai a művek története alapján folyamatos átalakulásban vannak ugyan, de mindvégig érintkezésben maradnak egymással, nemegyszer bizonyos korábbi szakaszokat beépítő "önimitáció" segítségével. Műveinek időben és térben is kiérlelt egységét a felület-mélység nem minden jelképiség nélküli mondandója is hangsúlyozza. Ami Gyécsek József festői és grafikai műveiben a "bátor kezdet" és "félszeg megérkezés" végpontjai között megragadható, az a vizuális tapasztalatszerzés és vegetatív birtokbavétel mozzanatától az esztétikai célú rendszerezésig, a kivitelezés kézműves módszeréig szövődik egybe.Műveit az önmérséklet is jellemzi, nem tesz "nagy lépéseket", érdeklődéssel tekint körül minden irányba, alkotásmódja azonban sokkal inkább természet, mint tudás, inkább irányíthatatlan, mint célszerű és ha nem is látszik zabolátlannak, láthatóan nem könnyű megfékezni.
   Hogyan lehet a jelen hulladékvilág-csendjéből egy bizakodással teli indulás programját sarjasztani?-sugárzik Gyécsek József festményeiből a kérdés. Az ornitológusok mondják, hogy a városi szemétből élő madarak ma már a használt autógumi-fészkekből röptetik fel tojásból kikelt új nemzedékeiket.

Dr. Aknai Tamás